Az ismeretelméletem fő pontja az, hogy a hitet teljes mértékben elutasítom, hiszen filozófiailag teljesen értelmetlen, és a társadalmi praktikumban is csúnyán leszerepel, a hit előnyeit pedig tudjuk kompenzálni máshogy legalább jórészt, de talán (kb.) teljesen, és a hit hiányának egyéb előnyei is vannak.
Az ismeretelméleti hozzáállásom elsődlegesen az ateizmusnál szokott kiütközni. A tudomány nagy általános presztízzsel bír, a tudomány tényeinek vagy igazolt elméleteinek az elfogadása teljesen hétköznapi, és a tudomány kifejezetten próbálja kerülni a dogmatikusságot, tehát elég disszonáns a tudományos hit (de előfordul ez is), az emberek hozzávetőlegesen tudják értelmesen kezelni a témát. A spiritualizmust pl. meg nem tartom annyira társadalmilag károsnak, illetve erősnek, hogy én az ellen annyira akarjak küzdeni, a teizmus, és ezen belül nyilván a bevett intézményesített vallások viszont már annál inkább problémásak.
Az ateizmus elég fontossá vált az életemben, ahogy megláttam, hogy amellett, hogy a helyes gondolkodás mennyire kínosan fontos, az emberek mennyire szélsőségesen léhán kezelnek bizonyos témákat, így a vallást is, és logikus, hogy ha az egyik ponton engedünk, akkor megnöveljük annak az esélyét, hogy a másik ponton is fogunk, avagy: az egyik pillanatban még csak a kereszténység van, a másik pillanatban a közreműködésével már nácizmus is. Az irracionalitásból eleve bármi eredhet, de ráadásul a nácizmus és a vallás eléggé hasonló, hisz mindkettő szintetikus állításokat tesz* és mindkettő empirikusan igazolatlanokat. Aztán jöhetnénk mi a keresztényi erkölccsel, csakhogy ilyen még a "közös" értékek mentén sincs; A keresztények a kutatások szerint ugyanannyira erkölcsösek e tekintetben. Értékkülönbségek viszont vannak. Az viszont elég nagy gubanc, hogy a biblia ellentmondásos, illetve 1 irracionális ember esetén naiv dolog lenne koherenciát várni (és ez utóbbi már általában véve is igaz minden vallás(os)ra). Tehát a vallásból nem feltétlen következik az összes tétel követése vagy elfogadása, lehetnek erőltetett félremagyarázások vagy csak kihasználják az állítások homályosságát, konkrét logikai ellentmondásokat ignorálhat az ember, akár pl. 1 adott vallás és a nácizmus elvi "összeütközése" mellett is simán lehetséges lángoló hit mindkettő felé. De kisebb gondolkodási hibák is, már csak a mennyiségüknél fogva is, sok gondot okozhatnak. És sajnos az irracionalitás vitaképtelen. Racionálisan nem lehet rá hatni, irracionálisan pedig nem a legjobb. 2 vallás könnyen kerül vérontásba emiatt. A racionális-irracionális vitánál az a probléma, hogy az elvileg produktív vitához egy szinten kell lenniük, hisz teljesen máshogy működnek, más eszközöket alkalmaznak különben. A racionalitás nem tud mit kezdeni az irracionalitással és vice versa.
* A lényege neki, hogy a szavak jelentéséből még nem levezethető az állítás igazságértéke, kell (külső) tapasztalás hozzá, vagyis empíria.