Az altruizmushoz (önzetlenség) igazából célszerűbb "biológiaibb" (bázzeg, ez hogy fest : )) módon hozzáállni, de ha már a biológiának úgy is baja van a nem rokonalapú csoportos altruizmussal, akkor bevetem a filozófiát. Max valami érdekes lesz, ami nem a leghasznosabb. : )

Szóval az értelmes etikát a társadalmi érdekre alapozzuk, de azért, mert közvetetten érdekünk van benne. Az emberek olykor mégis önfeláldozóak. Miért? Hogy lehet ebben értelmet találni?  Van erre 1 kicsit kifacsart, absztraktabb elméletem: mindenki kerülhet olyan helyzetbe, ahol, ha feláldozza magát, rengeteg embert megmenthet, és hiába az adott ember áldozza fel magát, elvileg lehetne ő a megmentett fél. De nem lehet a megmentett fél, hogy ha az emberekben nincs önfeláldozási hajlam. Tehát ha mindenki megígéri, hogy feláldozza magát az emberiségért, ha úgy adódik, akkor ez mindenkinek az érdeke; Igaz, az adott helyzetben már nem az érdeke az önfeláldozónak, hogy ha csak az adott helyzetet nézzük, ellenben, ha ott mégsem áldozza fel magát, akkor más ugyanúgy viselkedhetne így, mikor ő lenne a megmentett fél.