Nézegettem az imént Hitler beszédeket, és elég érdekes volt. Borzalmas volt ez a szétszabdaltság, ez a nemzetekre bontódás, ez a határ, nem csak a földön, hanem az emberek közt is. Miért definiáljuk magunkat nemzetbélinek? És miért ennyire lényeges ez? Persze a biológia és a pszicohlógia is könnyen választ tud rájuk adni. Nem is akarom most ezért koptatni a billentyűzetet, de mégis feljönnek bennem ezek a kérdések.

Remek szónok volt. Remekül tudott manipulálni, az érzelmekre hatni, az emberek gyenge pontjára: Az érdekükre. Hogy a "német népet" erősítse. De nem is ez volt a legérdekesebb, hanem az, hogy 1 jó minőségű filmen "emberi érzelmeket" láttam rajta. Félelmet. Aggodalmat. Aztán később dühös lett, mikor belelovallta magát a beszédbe. A történelem így jóval részletesebb, jóval pontosabb. Könnyebb megérteni, hogy a németek miért támogatták. Nehezebb utálni, könnyebb sajnálni. Könnyebb borzadni. Könnyebb borzadni, amikor meglátod a (nagyon teoretikusokon kívül) a legemberellenesebb ideológiában az "embert".

De mérget venni nem szabad arra, hogy amit mondott az őszinte volt. Mussolini volt az ő egyik példaképe, aki szintén fasizmust épített. Én olvastam Mussolinitől, és rengeteget írt arról, hogy hogy kell becsapni, manipulálni, irányítani az embereket eszközként.